Közösségi program portál
és helykereső

Pasolini filmklub: Teoréma

Hozzáadás a Google naptáramhoz
"A Teoréma, mint a címe is mutatja, egy hipotézisből indul ki, amelynek azután per absurdum matematikai bizonyítását adja. A kérdés a következő: ha egy burzsoá családba egy isten látogatna el, legyen az Dionüszosz vagy Jehova, vajon mi történne? Egy feltevésből indulok tehát ki. De ez az egyszerű feltevés vajon magában hordoz-e eleve valamilyen ideológiai irányultságot? Az ideológia a következő megállapítással kezdődik: az ipari társadalom a korábbi társadalom, vagyis a paraszti civilizáció (melyet a filmben a szobalány jelképez) éles ellentéteként jött létre. A paraszti világ sajátjaként őrzi a szakralitás érzését. Később ez a szakralitásérzés a vallási intézményekkel került összefüggésbe, és esetenként olyannyira eltorzult, hogy kegyetlenséggé fajult, különösen akkor, ha a hatalom elidegenítette. Mindenesetre a szakralitás érzése az emberi lét legmélyén gyökerezett. A polgári társadalom mégis elveszítette. És mivel helyettesítette a polgári társadalom a szakralitást, miután elveszítette? A jólét és a hatalom ideológiájával. Erről van szó. Egyelőre ebben a negatív szakaszban tartunk; a végkifejletet még nem látom. Tehát csak feltevésekbe bocsátkozhatom, megoldással nem szolgálhatok. Egyvalamit mondhatok csak: új korszak kezdődött el, amely ugyanúgy különbözik az előzőtől, ahogyan a földművelés kora is különbözött a gyűjtögetés korától."

Pier Paolo Pasolini interjújra a Duflot-nak, 1968 (forrás: Nico Naldini: Pasolini, ford. Gál Judit)

"A Stampa és a Corriere della Sera, a Newsweek és a Le Monde
kinyalják a seggeteket. Az ő fiaik vagytok,
az ő reménységük, az ő jövőjük: ha megdorgálnak is benneteket,
bizonyára nem készülnek osztályharcra
ellenetek! Ha mégis,
a régi belháborúról van csak szó.
Aki, legyen értelmiségi vagy munkás,
kívül áll ezen a ti harcotokon, mulattató annak a gondolat,
hogy egy fiatal burzsoá ütlegekkel borítson be egy öreg
burzsoát, s hogy egy burzsoá börtönbe küldjön
egy fiatal burzsoát. A hitleri
évek köszönnek vissza nyájasan: a burzsoázia
önnön kezétől szereti elnyerni büntetését.
Bocsánatot kérek attól az ezer vagy kétezer fiatal
testvéremtől,
akik Trentóban vagy Torinóban dolgoznak,
vagy Paviában vag Pisában,
Firenzében, egy kicsit talán Rómában is,
de meg kell mondanom: a Diákmozgalom
egyáltalán nem gyakorolja az evangéliumokat, amelyeknek ismeretét
középkorú hízelgői neki tulajdonítanak, csak
hogy fiataloknak érezhessék magukat, és követelőző érintetlenséggel övezzék maguk...
egyetlen dolgot ismernek csak valójában a diákok;
bíró- vagy szabadfoglalkozású apjuk moralizmusát,
bátyjuk konformista huliganizmusát
(aki természetesen atyja nyomdokain indult)
s a gyűlöletet anyjuk kultúrája iránt, aki, ha távolról is, de paraszti származású.
Ezt, kedves fiaim, jól tudjátok.
És két megmásíthatatlan érzéstől vezetve gyakoroljátok:
az egyik jogaitok biztos tudata (mint tudjuk, a demokrácia
csak benneteket vesz tekintetbe), a másik sóvárgásotok
a hatalomra.
Bizony, borzasztó jelszavaitok mindig
a hatalomátvételre irányulnak.
Szakállatokból terméketlen ambíciókat,
sápadtságotokból elkeseredett sznobizmust,
félrekapkodott tekintetekből szexuális szétesést,
kicsattanó egészségetekből hatalmaskodást, gyengélkedésetekből megvetést olvasok ki..."

Pier Paolo Pasolini: Az OKP-t a fiataloknak!, 1968 (Szkárosi Endre fordítása; megtalálható az Eretnek empirizmus című kötetben)
29386015 10155521778947613 4067224103919026176 o

Feltöltés

HTML-sütiket használunk az iszeged folyamatos fejlesztésének elősegítésére.