Közösségi program portál
és helykereső

Pasolini filmklub: Máté evangéliuma

Hozzáadás a Google naptáramhoz
Az ellenállás erőszakossága

"Semmit nem látok ellentétesebbnek a modern világgal, mint az ő alakját: a szívében mindig, értelmében "sosem" szelíd Krisztusét.
Ha szóról szóra követjük Máté stílusbeli hullámzásait, elbeszélésének barbár és gyakorlatias célszerűségét, az időrend elhagyását, a történet elliptikus ugrásait, a példabeszédek statikumának "aránytalanságát" (a csodálatos, végeérhetetlen hegyi beszédet), Krisztus alakjában a végén az ellenállás erőszakosságát kellene látnunk: valamit, ami szöges ellentétben áll a modern ember életével, a benne szürkén tobzódó cinizmussal, iróniával, gyakorlatias durvasággal, megalkuvással, meghunyászkodással, önazonosságának a tömeg arcában való feldicsőítésével, mindenféle másság iránti gyűlöletével, vallás nélküli teológiai haragjával."

Pier Paolo Pasolini: interjú az Il Giorno című lapban a film forgatása idején (Forrás: Nico Naldini: Pasolini. Ford.: Gál Judit)

"Így, ha korombeli, a közeli vagy nem
éppen távoli hús-vér lények rajának
lelke-mélyeibe nézek,

látom, hogy az ezer lehetséges szentségtörésben,
amit minden vallás magától értetődően
képes felsorolni, mindig egyetlen közös

pont marad: és ez a gyávaság maga.
Egy örökkévaló érzés - egy érzelmi
forma - megkövült, változatlan, melynek az

összes többi érzelmen, közvetve
vagy közvetlenül, de ott a nyoma.
E gyávaság teszi hitetlenné az embert.

Mint egy mélységes mély akadály,
mely az embert elválasztja szívétől,
s a gondolkodástól a lángot,

hogy úgy értelmezze a jóságot,
mint valamiféle tiszta magatartást,
s a kegyelmet, akár csupasz normát.

Vadnak is látszhat esetenként, néha,
de mindig a bölcsességhez társul:
fenyeget, ítél, ironizál, néma,

de belül mégis folyvást félelemtől reszket.
S nincs, aki megúszná e félelmet,
senki se lehet igaz barátod, valós ellenséged.

Senki sem érez igaz szenvedélyt:
minden fénye elhalványul menten,
a belenyugvástól vagy a bűntudattól,

mely az ősi gyávaságban rejlik, ebben
a misztikus hormonban, mely századok óta
formálódott. Mindig felismerem, minden emberben.

Nem más ez, tudom: a létbizonytalanság,
a megélhetési ősszorongatottság:
állati létünk törvénye volt ez egykor,

és most nyomorult társadalmunk átvette;
reménytelennek tűnő védelem,
mely magát oda befészkelte,

ahol volt még egy zugnyi béke: a magántulajdonba.
És minden tulajdon egyforma: akár gyár,
akár parcellácska, hajó vagy csónakocska.

Mert egyforma bennük a gyávaság mértéke:
ezért szürke kezdete és szürke a vége,
végnapja minden társadalomnak...

Így tért vissza nemzetem újra
a kezdőponthoz, vissza az ürességbe.
És aki semmiben sem hisz, s ezt tudatosítja,

az irányít. Nem furdalja lelkiismeret
azt, aki nem hisz, de közben katolikus,
és tudja, hogy könyörtelenül téved.

A zsarolásokban és becstelenségben
hétköznapi, provinciális bérgyilkosokat
vesz igénybe, kik gyalázatosak szívük legmélyéig;

a vallás minden formáját megölné,
s azt színlelné, a hitetlentől óvja:
és egy halott Isten nevében lenne úr."

Pier Paolo Pasolini: Korom vallása (1961) (Ford.: Csehy Zoltán)

"9. BETLEHEM UTCÁI
Külső. Nappal. Jordánia.

Hajnal a széles, mediterrán táj felett, fügebokrok, olajfák, távoli hangok, nyájak bégetése... Egy csöbör nyikorgása... A távolban bégető birkák...
Aztán hirtelen minden elhallgat. Végtelen csönd. Lassú PAN. végig a tájon, és íme: az úton ott áll mozdulatlanul az Úr Angyala.
A József házából jövő napkeleti bölcsek T.A., majd PAN. amint odaérnek az Úr Angyalához, az elébük áll, és vezeti őket. Háttal látjuk őket, amint távolodnak a hatalmas tájban, a hajnali fényben, s közben újra hallatszanak a zajok, a mindennapi élet hangjai, sőt, egy madár éneke még hangosabban vibrál az újraéledt világ békességében."

Pier Paolo Pasolini: Máté evangéliuma. Forgatókönyv (Ford. Lukácsi Margit)

Feltöltés

HTML-sütiket használunk az iszeged folyamatos fejlesztésének elősegítésére.