Közösségi program portál
és helykereső

Artopéd Paradoxon – feljegyzések a jövőről

Hozzáadás a Google naptáramhoz
A Metanoia Artopédia új előadása a THEALTER fesztiválon.

Perovics Zoltán: Artopéd paradoxon – részlet a Haszontalan szövegek gyűjteményéből – Metanoia Artopédia azonos című előadása elé:

A ciklikus elsötétedés aktuális ellenmérgei ma már nem is annyira az emberiség sokszorosan elárult természetes bázisában jelentkezhetnek, hanem a „nagyon is emberi” által megalapozott, kivitelezett katasztrófák következményeiben. A természet önmagát regeneráló örök ellenzékisége a „jól szocializált emberi” lény számára érthetetlenné, megközelíthetetlenné vált. Függetlenül attól, hogy pl. a vallásos-politikai-mammon, vagy a „gazdaságcentrikussá kocsonyásodott” közvélemény éppen arra, vagy valami másra hivatkozik. Nietzsche prófétikus szenvedélye, politika és vallásellenes vallásossága – amely „a tagadó szellem ellentéte” – összeroppanása előtti utolsó pillanataiban megsejthette, hogy „az embert felülmúló ember”-t – amely „a földnek értelme” – az őrület elképzelhetetlen és kimeríthetetlen kombinációi követik majd. Ezért talán nem meglepő az sem, hogy ebben a minden varázslatot nélkülöző Artopéd paradoxonban az árva és halott gyerekek kórusa a katasztrófák sújtotta természet hangjaival olyan exorcista fúgát alkothatnak, amelyben a téma horizontális és vertikális tükrözései egyszerre vannak jelen. Ellenkező esetben a tehetség-démonok árnyékában sóhajtozó, kiváló hallással megáldott és lelkiismeretes Diabolos visszakézből jogosan megjegyezhetné, hogy számításai szerint a fúga címzettje – éppen úgy, mint a radioaktív sugárzás szarkofágokból kiszivárgó magánélete – teljességgel el van hibázva.
Nem a tiltott gyümölcs kóstolgatása óta, és nem is amiatt, de neki lényegében kísértenie nem kell, mert tökéletesen önjáróvá lett bolygónkon az emberi hülyeség. Ez pl. a mityinói temetőben világító, alumíniumfóliába és ólomlemezekbe csomagolt forrórészecskék paradox halhatatlanságában, vagy a fukhusimai izotópok kiszámítható alaposságában is megmutatkozik. Az sem elképzelhetetlen, hogy a Diabolos szükségtelen kallódását és idegenségét azzal a saját szempontjából mindenképpen skizofrénnek tűnő gondolattal nyugtázná, hogy ebben a tökéletesen elhibázott teremtésben elérkezettnek is látja az időt arra, hogy az égi-földi hatalmaktól éppen ő kérjen felhatalmazást az emberDiabolosok azonnali exorcizmusára. Artopéd paradoxonunk szerényen csak a Fő-mellékállású gyakorlódiplomaták – Dadaista-tükörfúga-típusos – exorcizmusára vállalkozik, ám a helyzet komolyságára való tekintettel az artopéd képzeletben felszentelt nem evilági szertartásvezetők mellett, egy klott gatyás, – vagy annál komplikáltabb öltözetű – Justitia, és egy leárazott Rocamadouri Fekete Madonna szobrocskái ugyancsak szóhoz juthatnak majd.

Az előadás Szvetlana Alekszijevics, Franz Kafka, Friedrich Nietzsche, Paizs Miklós írásainak, valamint archív és jelenkori dokumentumok, híranyagok és egyéb statisztikai szövegek felhasználásával készült.

Közreműködők: Erdély Perovics Andrea, Paizs Miklós, Varga-Szűcs Dóra, Larisa Sekulić, Lencsés Gyula
Hangfelvételről közreműködik: Czeglédi András, Kocsik András, Kocsik Maja, Kocsik Noé, Orcsik Roland, Schwimmer Péter
Trónus: Kiss Attila Etele
Ruhák, kiegészítők: Csúri Anna
Hangkeverés: Lengyel Zoltán
Hang: Szabó Zoltán
Fotók: Mágori Zoltán
Rendezőasszisztencia, szerkesztés: Erdély Perovics Andrea
Rendezés/Írás/Látvány: Perovics Zoltán

Támogatók: Grand Café Szeged, EMMI, Patyolat // PRÓBAüzem
- - - - -

Helyregisztráció: artopedlandia@gmail.com, +36 70 941 1607

Feltöltés

HTML-sütiket használunk az iszeged folyamatos fejlesztésének elősegítésére.