iszeged

Folkkocsma a Patkóban

Kezdés időpontja: 2013.12.12. 20:00
Típus: táncház

Nem a világ végén, hanem Szegeden: Damjanich u. 7/A (a Kossuth Lajos sgt. felől elindulva a bal oldalon, a kis körforgalom előtti sarok, pont, mielőtt a panelházak kezdődnek.

Jubileumi (10.) folkkocsmázás a Patkóban!
A muzsikáról a Ménkű Banda gondoskodik, széki népdalokat tanít Kósa Domi, a - szokásos- jó hangulat garantált!
Gyertek, mulassatok velünk!
:-)

"A széki táncciklusban, az un. párban a táncok sorrendje meghatározott, s két un. „félpár”-ra oszlik. Fejlődésének, alakulásának mintegy három időbeli fázisát tudjuk követni.

1. Régebben, ugyanúgy, mint másutt a táncciklust a férfitáncokkal kezdhették meg, s így a sorrend feltehetően sűrű tempó, ritka tempó, magyar + lassú és csárdás volt.

2. A 40-60-as években a magyar + lassú, csárdás, porka, hétlépés követték egymást. Alkalmilag átmenetként „lassú csárdás” is szerepelhetett a lassú és a csárdás között. A férfitáncok már csak a szünetben kerü1tek sorra.

3. A hatvanas évek második felétől a párban a magyar + csárdás, porka és hétlépés szerepelnek. A lassú használata már csak kivételes, alkalmi jellegű, és a virtuskodó, improvizatív egyéni, kettes, valamint kis- és nagycsoportos, egyöntetű körben járt férfitáncok helye pedig a táncszünetekben van."

"A négyes magyarban a legények a leányok dereka mögött fognak kezet, míg a leányok a legények karja fölött zsebkendőikkel fogódznak szoros körbe. A tánc ismétlődő alapmotívumát, az egyszerű forgólépést időnként irányváltásokkal szakítják meg. A négy táncos bámulatos összhangja - ahogy a kört egy emberként forgatják - teszi ezt az egyszerű táncot is kivételesen virtuózzá, sodró lendületűvé. Az irányváltás un. toppintásokkal, kétütemes dobogó, testsúlyváltó lépésekkel történik (). A forgás fokozódásával a kör újra megfeszül. Három fordítás után, (jobbra, balra, jobbra forgás 8 ütemenként) pihenésül a kör rendszerint kiereszt, vagyis a kézfogást elengedve 1/4-et (jobbra) a menetirányba fordulva, egy darabig szabadon - de a körformát megtartva - kereken mennek. A sétálás közben a leányok (saját) zsebkendős kezüket összefogják, a legények pedig kontrás ritmusban tapsolgatnak vagy ujjaikkal pattogtatnak. Gyakran a ritka tempó lábfacsaró és csizmaverő fogásait is táncolják, mintegy megcifrázva a sétálást. A szűk és zsúfolt táncházban a négyes magyart táncoló körök nem egyszerre, hanem egymáshoz képest időben eltolódva, kánonszerűen forognak, és kánonszerű a dobogó váltás vagy sétálás is. A székiek e ma is kedvelt tánca 15-20 percig is eltarthat."

"A széki lassú a Kárpát-medence leglassabb ( Mm. = 40-80), rubato hatású párostánca, amely a négyes magyar folyamatának kis pihenő-szünettel való megszakítása után, a második „félpár” kezdetén kerül sorra, s attacca követte a forgós párostánc, az un. csárdás. Régen a legények a lassút dalolva, libasorban, egylépéses motívummal, a nap járásával ellentétes irányban körbesétálva kezdték, majd már a négyes magyarban kiválasztott párjukat keresztnevükön szólították táncba. A még ma is élő formában a bekezdés nélkül szoros fogással összeölelkezve ide-oda felet forgó kétlépéses csárdással ( vagy ). Végig szabályos körben, egyöntetűen, térbeli változatok nélkül táncolnak. Néha a kört következetesen szűkítik és tágítják is. A lassú 8-, 11-, 12-, 16 szótagú és „jaj-nóta” típusú, régi stílusú, 5/8-osan ritmizált dallamait sánta, kvintolás lassú-dűvővel kísérik, és tánc közben csaknem mindig dalolnak. A széki lassú az utóbbi évtizedben már kiszorult a táncrendből, és csak a lakodalomban fordul elő."

"A székiek régies forgós párostáncukat ugyan csárdásnak nevezik, de táncuk még nem viseli magán maradéktalanul nemzeti párostáncunk, az új friss vonásait. A mulatság nyitó- és záró táncát, amely a ciklikus táncrendben mindig a második „félpár” második táncaként a lassúhoz kapcsolódott, újabban a porka és hétlépés követi. A Mm. =108-120 tempójú, „esztam”-mal kísért egyszerű forgós párostánchoz még nem az új, augmentált, pontozott ritmusú csárdás dallamok, hanem a -os alapritmusú, javarészt tetrapodikus, 2/4-es (kanásztánc-szerű) dallamok járulnak.

A táncot mindvégig zárt összefogódzással járják. Az igen sebes, sima páros forgást nem a gyors lépések, hanem a forgásfok növelése eredményezi. A testoldalakkal szorosan egymáshoz simulva, az egymás mellé helyezett belső lábon végzik hosszanperdülő forgásaikat. Egyetlen 2/4 időtartamú motívummal olykor teljes fordulatot tesznek. Az irányváltó lépéseknél () a forgás lelassul, a nőt kissé oldalra kieresztik, s megcserélik a fogást. A hosszú, szédítő forgást néha rövidebb félfordulós lépésekkel is váltogatják; pihenésként az egylépés is előfordul. A ritmusú előre-hátra mozgó dobogtatást a férfi vagy kezdéskor, vagy a forgás utáni pihenésként járja.

A szűk tánchelyen nem egyszerre forognak a párok, hanem a banda előtt „rendre táncolnak”. A napiránnyal ellentétesen, lassan körbehaladó párok a banda előtt oldalt fogással oszlopban felsorakozva, finom ingó mozgással várnak sorukra. A zenészek elé kerülő pár néhány ütemig szembenfogással dobogtat, vagy rögtön forgásba indul, és csak a sebes forgás-sorozat után adja át helyét a következő párnak. Ezután-néhány lépéssel odébb, egyre csökkenő intenzitással még folytatják a táncot, végül egylépéses motívumokkal csatlakoznak a pihenő-várakozó párok sorához. A széki csárdás összképét így néhány félkörívben, egymás mellett elhelyezkedő egyre kisebb erővel táncoló pár, s ennek folytatásaként a banda bal oldaláig sorakozó, alig mozgó-ringó párok látványa jellemzi. A hosszantartó táncban nem fáradnak el, mert a párok gazdaságos időbeosztással, szakaszos intenzitással, egymást váltva táncolnak." (Martin György)

http://www.folkradio.hu/folkszemle/martin_szek6/index.php